A varázslatos gombák sokszínűsége 3. rész: Betegség megelőzés szerves germániummal
Mi a közös a fokhagymában, ginzengben, az aloeban és a ganoderma gombában? Az elmúlt hetekben “A varázslatos gombák sokszínűsége” sorozatunkban, már esett szó a gombákban megtalálható béta-glükánról és egy speciális béta-glükánról, a Shiitake gomba sejtfalából kivonható lentinánról. A számos jótékony hatással bíró vegyületek sorát ma a szerves germániummal gazdagítjuk, amely elemet a Ganoderma gomba kiemelkedően nagy mennyiségben tartalmaz, de emellett a fokhagymában, a ginzengben és az aloeban is megtalálható.
A szerves germánium eredete
Mengyelejev 1871-ben adta ki a már módosított periódusos rendszerét, és jelezte további, addig ismeretlen elemek létezését, melyeknek a tulajdonságait is előre meghatározta. Ilyen elem volt a germánium is, melynek a szilíciummal való hasonlóságát emelte ki, és elnevezte ekasiliconnak. 15 évvel később a Freibergi Bányászati Akadémia egyik professzora felfedezte az argyroditot, egy új ezüstvegyületet, de a teljes elemzést Clemens Winklert, az Akadémia vezető elemzőjét bízta meg, aki országa után germániumnak keresztelte el az elemet. Felfedezésekor gyengén vezető fémnek hitték, így nem is használták fel semmire, de a II. világháború idején félvezető tulajdonsága felértékelődött és alapvető szerepet játszott az első tranzisztor kifejlesztésében. A szerves germániumot elsőként a japán tudós, Dr. Asai Kazuhiko állította elő 1967-ben. Megállapította, hogy azok a gyógyhatású növények, amelyeket évezredek óta használtak a tradicionális kínai orvoslásban, magas mennyiségben tartalmaznak germániumot, így hozzálátott a szervezet által könnyen felszívódó, vízben oldódó germánium vegyületek szintéziséhez és táplálékkiegészítőként való alkalmazásához.
A betegség és az oxigénhiány kapcsolata - Hogyan működik a szerves germánium?
Dr. Asai állította azt először, hogy minden betegség alapja az oxigénhiány, vagyis a sejtek azért kezdenek el hibásan működni, mert nem jutnak elegendő oxigénhez. A germánium azon képessége, hogy sejtszinten serkenti az oxigénellátást, különösen értékes a hipoxia (oxigénhiány) megelőzésében. Csökkenti a vér hipoxia kialakulásának valószínűségét, amely akkor fordul elő, amikor a vörösvértestekben a hemoglobin mennyisége csökken. Bármilyen sejt esetén csökkenti az oxigénhiány kockázatát, és megakadályozza az oxigénhiányra legérzékenyebb sejtek károsodását.
Milyen betegségeknél alkalmazták a szerves germániumot?
Terápiás tulajdonságai közé tartozik az immunerősítés, az oxigéndúsítás, a szabad gyökök megkötése, a fájdalomcsillapítás és a nehézfém-méregtelenítés. Toxikológiai vizsgálatok dokumentálják a germánium gyors felszívódását és szervezetből való kiürülését, valamint biztonságosságát. Az 1970-es évek óta végzett klinikai kísérletek és a magánpraxisban történő használat igazolták a germánium hatékonyságát számos súlyos betegség kezelésében, beleértve a rákot, az ízületi gyulladást és az időskori csontritkulást (Lásd Dr. Asai Kazuhiko munkássága). A germánium vírusellenes és immunológiai tulajdonságai - beleértve az interferon, a makrofágok, a T-szuppresszor sejtek indukcióját és a természetes ölősejtek aktivitásának fokozását - arra utalnak, hogy az AIDS kezelésében és/vagy megelőzésében is hatékony lehet. Kimutatták, hogy a szerves germániumnak gyakorlatilag nincs mellékhatása, és széles körű terápiás hatással rendelkezik. Jelentősen növeli a szervezet oxigéntartalmát; a mérgező anyagokat pedig ártalmatlanítja vagy teljesen kiválasztja. Magához köti a nehézfémeket, megtisztítja a vért, és segít visszaállítani a helyes kémhatását. Csökkentheti a fájdalmat, az ízületi gyulladást.
Miben található szerves germánium?
Dr. Asai Kazuhiko volt az első, aki felfedezte, hogy néhány gyógynövény és ásványvíz a szerves germániumnak köszönheti gyógyhatását. A legtöbb zöldség, hús, tejtermék tartalmaz germániumot, de csak kis mennyiségben (0,1-1 mcg). Magasabb germánium tartalma csupán néhány növénynek van, ezek közül a legismertebbek a Ganoderma gomba (800-2000 mcg), a ginzeng (250-320 mcg), a fokhagyma (754 mcg), a fekete nadálytő (152 mcg) és az aloe (77 mcg).
